Idén is megjárta Erdélyt a Székely gyors, több mint nyolcszáz utassal, akik részesei kívántak lenni annak a felejthetlen élménynek, amit a tavalyi, túlzás nélkül történelminek nevezhető út jelentett nekünk, akik ott lehettünk.
    Idén sok minden más volt. Az időjárás sem volt kegyes hozzánk, bár a kiadós csíksomlyói esőt érdemes volt megszenvedni a gyimesi gyönyörű napért. Ezennel a magyar mozdony is háttérbe szorult kék-sárga-piros díszes román társai mögé. Mindezt azonban feledtette, ahogyan a helyi magyar emberek a tavaly átéltet alul nem múlva fogadták vonatunkat. Gyimesbükkön hagyomány teremtődött, szent magyar zarándokhely az ezeréves határon.
    A csonkaországi reménytelenséget e négy napra elfeledve felemelő volt részese lenni a magyar összetartozás csodájának. Kár viszont, hogy valódi Magyarország ma csak az annak nevezett államalakulat határain kívül létezik...