Az oldalra felkerült:
2006. augusztus 25-én
Hátszeg
Egy nap Dél-Erdélyben

    Erdélyi körutunk utolsó állomáshelye Déva volt. Az esős idő miatt elhalasztott retyezáti kirándulásunk helyett a hegység előterében elterülő Hátszeg környékét tekintettük meg, mely ódon templomokkal, rozsdásodó gőzmozdonyokkal és lenyűgöző tájjal várt bennünket.

    Vajdahunyad várára ezennel csak egy rövid pillantást vetettünk, majd a város elhagyása után egyenesen Hátszegnek vettük az irányt. A kis forgalmú, elég jó minőségű úton számtalan gyönyörű tájrészlet késztetett megállásra Demsus ortodox temploma és fényképezésre, így erre a szakaszra érdemes több időt szánni az átlagosnál. Hátszegen az egykori Hunyad-Vaskapui Fogaskerekű Vasút megmaradt gőzmozdonyait kívántuk megtekinteni, de kiderült, hogy ezeket nem itt, hanem Hátszegváralja állomáson tárolják. Odafelé tartva, rövidesen a közeli Őraljaboldogfalvára érkeztünk.
    Az út kanyarulatában nem lehet nem észrevenni a falu elhanyagoltságában is szép református templomát, melyet háromnyelvű tábla is hirdet a kapu mellett. Némi kérdezősködés után megtudtuk, hogy a templom mellett induló utcában, pár száz méterre lakik a templom gondnoka, aki egyike a település kevés magyar lakosának. A kulcsot ő őrzi, így segítségével belülről is megtekinthettük az „ungarische Kirchét”. A XIII. században román stílusban épült, majd egy századdal később gótikus elemekkel kiegészült templom szinte barlangra emlékeztető belsejével és ódon falaival valódi középkori hangulatot áraszt. E falakat értékes, de igen rossz állapotú XIV. századi freskók díszítik. Érdekes, hogy sok alaknak kikaparták a szemét... A fedélszék és a tetőszerkezet már nem az eredeti, de a kapu mellett már várja egy nagy kupac zsindely, hogy felváltsa a jelenlegi hullámpala-fedést. Természetesen a toronyba is felkapaszkodtunk az évszázados falépcsőkön, ahonnan páratlan kilátás nyílik a környékre, a Déli-Kárpátok ködbe vesző vonulataira, a Retyezátra, vagy közelebb a szomszédos Kendeffy-kastélyra, mely ma szállodaként üzemel.
    A templom megtekintése és a helyes út meglelése Őraljaboldogfalva magyar temploma után – a térkép sajnos tévesen jelöli az elágazás helyét – rövidesen megérkeztünk Hátszegváraljára. A vasútállomás közvetlenül a település elején van, már az útról jól észrevehető a jellegzetes, háromállásos, MÁV-jellegű fűtőházépület, előtte egy rozsdásodó, néhai német hadimozdonnyal, azaz egy 52-es sorozatjelű gőzössel (MÁV 520-as sor.). A fűtőházat az állomás felől érdemes megközelíteni, ehhez egy kicsit még tovább kell haladni. A peronról már jól látható a régi gőzmozdonyok sora. A vágányokon átkelve rövidesen egy kapuhoz érkezünk, mögötte hatalmas halálfejes táblával, de kár az ijedségért, közelebbről kiderül, hogy csak a magasfeszültségre figyelmeztet. Az ajtó különben nyitva van, legfeljebb néhány bátortalan eb és kíváncsi gyermek figyel fel a ritka látogatóra, a szomszédos – valaha nyilván üzemi – épület lakói. Az elhagyatott fűtőház előtt a két fogaskerekű gőzösön kívül még egy másik kis gőzmozdony és egy gőzdaru várja sorsa jobbra fordulását.
    A fogaskerekű gőzösök az egykori Karánsebes–Hátszegváralja vasútvonal járművei voltak. Az 1908-1909 között megépült vonal igen meredek, 19 kilométeres középső szakaszán, a 699 méter magas Erdélyi-Vaskapu két oldalán fogasléccel ellátott pályát építettek. A fogas szakaszok kezdetét és végét petróleumlámpákkal jelölték. A forgalmi szabályzat szerint e szakaszon a mozdonynak mindig a szerelvény völgy felőli oldalán kellett közlekednie, így egy út során háromszor is szükség volt a vonat ún. körüljárására. A vonal forgalmának ellátására összesen hét darab fogaskerekű gőzmozdonyt rendelt a MÁV a Floridsdorfi Mozdonygyártól, melyek a 40-es sorozatjelet kapták. Ezek mindvégig, 1920-tól immár a román vasút állományában, de eredeti magyar pályaszámukon, egészen a vonal megszüntetéséig üzemben voltak. Az utolsó vonat 1978-ban közlekedett a fogaskerekű szakaszon, de a további vonalrészeken még fenntartották a forgalmat. Hátszegváralja, az egykori MÁV-gőzmozdony Mára szinte a teljes vonal megszűnt, így Hátszegtől nyugatra már csak a felszedett vágányok nyomait láthattuk. A gőzmozdonyokat a leállítás után a hátszegváraljai fűtőházban tárolták. Egy kivételével ma is mind megvannak, egyet Nagyszebenben, egy másikat Petrozsényben állítottak ki, kettő jelenleg is Hátszegváralján található. Kettőt néhány éve Szlovákiába adtak el, a tiszolci fogaskerekű vasút részére, ahol annak idején szintén hasonló mozdonyokat üzemeltetett a MÁV. A hátszegváraljai fűtőháznál rozsdásodó két példányról fájó gondolata támad az embernek; a felismerés, hogy éppen Magyarországon nincs egy sem e típusból, holott a budapesti Vasúttörténeti Park méltó helyet adhatna eme különleges, eredetileg a MÁV tulajdonában álló járművek legalább egy példányának. Még nem késő, még van kettő, amely még nem kelt el valamely más országba...
    A mozdonyok megtekintése után immár elégedetten indultunk tovább a néhai vonal mentén a Vaskapu felé. Zajkány határában vetettünk néhány pillantást az egykori Hunyadi János-emlékmű maradványaira, majd Demsus felé vettük utunkat. A törökök ellen vívott, 1442-es zajkányi csata emlékére 1896-ban állított emlékművet a kilencvenes években állítólag ellopták, mára csak semmitmondó betontalapzata maradt meg.
    Demsus középkori ortodox templomáról híres. A tisztázatlan eredetű templom vélhetően a XIII. században épült római sírkövek felhasználásával, de egyes elméletek szerint IV. századi eredetű. Belsejét XV. századi freskók díszítik, különlegessége az Atyát és a Fiút román népi ruhában megjelenítő Szentháromság ábrázolás. A templom az útikönyvek szerint évek óta fel van állványozva, így látványa kívülről nemigen élvezhető. Szerencsére azonban az állványok már eltűntek, így ma teljes szépségében, igényesen felújítva, rendezett környezetben csodálható meg eme valóban különleges építmény. A demsusi templomot már a lemenő nap fényében láthattuk, így hamarosan ismét elindultunk Déva felé. Abban azonban biztosak voltunk, hogy legközelebb sem fogunk unatkozni e vidéken, ha esetleg ismét meghiúsulna egy retyezáti túránk.

Szöveg és kép: Jakóts Ádám
Hegyisport és Turista Magazin – 2006. június

Az oldalon szereplő bármely fénykép, vagy írás esetleges további felhasználásának
csak előzetes hozzájárulásommal tudnék örülni!