2007. február 17-én rendezték meg első alkalommal a Lilla-napi vonatozást Miskolcon, a Lillafüredi Állami Erdei Vasút (LÁEV) vonalán.
A nagy napon már kora hajnalban pezsgett az élet a kisvasút diósgyőri járműtelepén. Szorgos kezek az utolsó simításokat végezték Lilla fekete acéltestén, hogy a nap „ünnepeltjeként” tisztelt gőzmozdony olajtól csillogóan, nemzeti színű és miskolci zászlókkal feldíszítve indulhasson várva várt útjára. A harminc évig Dunaújvárosban „szoborként” kiállított C-50-es segítségével beindították a szintén harminc évig Szerencsen álldogáló B-26-os kismozdonyt is. Utóbbi 2006-ban kapott teljes felújítást a LÁEV-nél, első útja e napon volt esedékes, míg társa, a C-50-es szintén Miskolcon éledt újjá romjaiból 2005-ben.
A program részeként három különleges vonat közlekedett e napon. Elsőként a B-26-os mutatkozott be az utasok előtt egy rövid különvonat élén, ez azonban kicsit felemásra sikeredett; a technika ördöge közbeszólt, így a vonat csak a dunaújvárosi „kolléga” segítségével juthatott el célállomására, Diósgyőr-Majláthra. Az összesereglett vasútfényképészek számára azonban így is különleges témát szolgáltatott a „Kis szörnyeteg”
(HTM, 2006. augusztus) a hozzá képest méretes vonat élén.
Majláth-on járműkiállítás várta a vendégeket, a LÁEV dolgozói négy vágányon ügyesen felsorakoztatták egymás mellé a kisvasúton használt valamennyi mozdonytípus egy-egy példányát, kezdve a legöregebb B-26-ostól a „legifjabb” Mk48-asig. Mindeközben befutott Budapestről a résztvevők egy másik csoportja, akik egy veterán Ikarus 55-ös, „Faros” autóbusszal érkeztek, nem kis sikert aratva a jelenlevők körében.
A nap fő látványossága, a Lilla gőzös által vontatott nosztalgiavonat 11 óra után indult útnak a Dorottya utcai végállomásról. Útját több tervezett és nem tervezett megállás tarkította. A fotósok számára megállt majd visszatolatott hazánk legnagyobb kisvasúti viaduktjánál, a Mély-völgyi hídnál, a „Farossal” közös fényképezésre hívott a néhai szomorúi rakodónál, végül befutott Garadnára, a végállomásra. Útja során egyéb izgalmak is adódtak, például a lillafüredi alagútban, ahol a befújt avar miatt oly mértékű erővesztést szenvedett el, hogy csak a követő Mk48-as dízelgép segítségével sikerült kihúznia vonatát. Lillafüreden és Garadnán sok kíváncsi szem szegeződött Lillára, a ritkán látott impozáns vasparipára.
A gőzösös nosztalgiavonat után még egy különvonat várta főként a szakmai érdeklődőket, mely a mahócai szárnyvonalon haladt C-50-es vontatással. A vonat a Csanyik Erdei Iskola megállóig közlekedett, ahol a résztvevők megtekintették a télen épült új kitérővágányt, valamint útközben az ősszel felújított Szinva-hidat. A visszaúton szintén bizonyított a kisvasút személyzete: a papírgyári elágazóállomásra párhuzamosan futott be a szárnyvonalról érkező külön- és a fővonalon közeledő menetrendszerinti vonat, szintén nem mindennapi fényképezési-filmezési lehetőséget teremtve a vasútbarátoknak.
Az emberi tényező miatt bekövetkezett némi csúszás és a vonat túlzott zsúfoltsága kicsit borzolta ugyan a kedélyeket, de az érdeklődők nagy száma a bizonyítéka a kisvasút és gőzöse népszerűségének. Mindez pedig jövőbe mutató biztatás a kisvasút számára, jelezvén, hogy hasonló alkalmakra gyakrabban is vevő lehet az utazóközönség.
