A címben jelzett mondat ma bizony nagy hír a Kárpát-medencében, ahol a vasutakat inkább megszüntetik, mintsem hogy fejlesztenék. Az új vasút, habár normál nyomtávolságú, mégsem „szokványos” vonal, amely városok és falvak népének életét megkönnyítve szelné át a tájat. Ellenben régiókat köt össze, egyszerre rögtön hetet is, azonban ezek a vidékek csak „másai” a Kárpát-medence egy-egy valódi tájegységének. Az új vicinális nem más, mint a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum április elején átadott múzeumvasútja, mely a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség több mint kétmilliárd forintos beruházásából épült.
Ugyanekkor készült el a skanzen új fogadóépülete is, amely a mezőhegyesi vasútállomás eredeti indóházának mása. Mezőhegyesre, mint egy előkelő vidéki felvételi épületre esett a választás, de az sem volt mellékes szempont, hogy Szentendrén az alföldi tájegység szomszédságában kapott helyet. A látogató ide érkezik meg, majd a vasúti jegypénztárban megváltott jegyével az épület másik oldalán fel is szállhat a zöld motorkocsikból álló szerelvényre. Amint a korhű ruhákba öltözött vonatszemélyzet rendelkezik az indulásról, kezdetét veszi a múltidéző utazás. A vonat elsőként az alföldi falurészlet mellett halad el, majd egy „kisalföldi” irányváltás után elzakatol a dusnoki szélmalom tövében, hogy egy újabb fordulót követően a Balaton-felvidéket, a Felső-Tiszavidéket, majd a felföldi mezővárost elmellőzve befusson végállomására, a Néprajzi Látványtárhoz.
A skanzen vonata azonban nemcsak közlekedési eszköz, hanem múzeumi tárgyként a két világháború közti időszak mindennapjainak egy fontos elemét hivatott szemléltetni. A tervezés kezdetén felmerült, hogy kisvasutat kellene építeni, de ezt a döntéshozók elvetették, mondván, hogy a régi Magyarországon a falvak és régiók közti fő közlekedési eszközt a normál nyomtávolságú helyi érdekű vasutak, azaz HÉV-ek jelentették.
A pálya építése márciusban vette kezdetét, majd egy szűk hónap leforgása után már közlekedhettek is rajta a vonatok. Építése korabeli technikával, főként kézi erővel történt. Ennek oka a teljes korhűségre való törekvésen túl abban keresendő, hogy az új vonal nem kapcsolódik egyetlen létező vasúthoz sem,
így a korszerű gépeket körülményes lett volna a helyszínre szállítani. Az öt megállót felfűző, 2115 méteres pálya építéséhez összesen 4902 méternyi régi, nyolcvan éves, Diósgyőrben hengerelt sínt és 3780 talpfát használtak fel. A vonalvezetés sajátossága, hogy a terepadottságok miatt egy igen meredek, 34 ezrelékes emelkedő és szűk, 90 méternél kisebb sugarú ívek kialakítása is szükségessé vált, melyhez a Nemzeti Közlekedési Hatóság külön engedélyére is szükség volt.
A Skanzenvasút járművének egy eredeti, 1930-ban gyártott, háromtengelyes Ganz dízelmotorkocsit választottak, melyek egyedei még a hetvenes években is szép számmal rótták a hazai sínpályákat. A BCmot 422-es pályaszámú jármű kalandos életutat járt be, a háború utáni ausztriai szovjet „hadifogságtól” kezdve az utóbbi évtizedek már méltatlan, szolgálati járműként történő üzeméig, majd leállításáig. Felújítását a Skanzen megrendelésére Valkai Csaba, a Vasúttörténeti Alapítvány odaadó tagja végezte el Szentesen, példásan korhű kivitelben. A 422-es társa, a 390-es pedig a Vasúttörténeti Parkból érkezett, hogy a nagy érdeklődésre való tekintettel kisegíthesse megifjodott „kollégáját” a sok kíváncsi utas szállításának feladatában. A szerelvény jelenleg a szabad ég alatt tölti szolgálatmentes idejét, de tervezik egy fedett motorszín építését is.
„Egy jó falumúzeum sosem készül el” – tartja a „skanzenos” mondás, melynek jegyében a létesítmény folyamatosan újabb látnivalókkal bővül. A vasúthoz hasonlóan szintén a Skanzen Örökség Program keretén belül épül az Észak-magyarországi falu tájegység is. A mintegy negyvennyolc új építményt tartalmazó falurészlet átadása 2010-ben várható. A távolabbi jövő tervei között szerepel még erdélyi és huszadik századi magyar falu felépítése is.
Az október végéig hétfő kivételével naponta nyitva tartó Skanzen hétvégeken és ünnepek környékén különleges eseményekkel várja vendégeit. A gyermekes családoknak szánt játékos programokon túl betekintést nyerhetnek az érdeklődők a népi hagyományok és a falusi élet valaha volt mindennapjainak világába is.
