Az oldalra felkerült:
2005. május 29-én
Kisvonattal Belső-Somogy erdeiben
A Mesztegnyői Állami Erdei Vasút
2004. április 24. 11:07


Jakóts Ádám - Schulek Tibor
Szombaton rendezik meg a Somogy megyei Mesztegnyő erdei kisvasútjának Napját. Az esemény alkalmából a kisvasút szerelvényei a menetrendtől eltérően egész nap közlekedni fognak kétórás gyakorisággal.

A Balatontól alig 25 km-re levő Mesztegnyő kisvasútját 1925-ben a Hunyady grófok építtették. A gőzmozdony vontatta kisvonatok a grófok birtokain elterülő erdőségekben kitermelt faanyagot szállították Mesztegnyőre, ahol a rönköket nagyvasútra rakták, vagy a helyi fűrészüzemben feldolgozták. A kisvasút feladata volt a vonala mentén fekvő halastavak kiszolgálása is. A második világháború államosítását és a vasút újjáépítését követően a nyoma veszett gőzösök helyett lóvontatást alkalmaztak egészen 1958-ig. Ekkor egy újabb felújítást követően a lovak szerepét motoros mozdonyok vették át és rövidesen megindult a személyszállítás is. A környékbeli, azóta már elnéptelenedett apró falvak lakói ezáltal juthattak korszerű közlekedési eszközhöz. 1960-ban ért el a vonal a mai Felsőkak végállomásig, ami abban az időben még szintén lakott hely volt. A faanyagszállítás és a kisebb falvak elnéptelenedése az 1980-as évekre egyre inkább fokozódott, mellyel párhuzamosan csökkent a kisvasút forgalma is. Feladata a csekély fafuvarozás mellett mára szinte kizárólag a turistaforgalomra korlátozódik.

A személyvonatok a kezdetektől fogva csak kedden és pénteken közlekedtek, igazodva a vásári napokhoz. A menetrend – a környék azóta végbement gyökeres változása ellenére – még ma is őrzi ezt az „örökséget”, holott ma már csak a turisták ülnek fel a Mesztegnyő és Felsőkak közti 9 km-es vonalon végigzakatoló kis szerelvényekre. Néhány évvel ezelőtt a menetrendi lábjegyzet kiegészült az „…igény esetén közlekedik” megjegyzéssel is, tehát ha menetrend szerinti vonaton kívánunk utazni, mindenképpen célszerű előzetesen tájékozódni a vasútüzemnél. Szintén a lábjegyzet ad felvilágosítást arról is, hogy „különvonat a vasútüzemnél esetenként megrendelhető”. Csoportok, kirándulók számára tehát ezt a megoldást célszerű választani, hiszen nem valószínű, hogy a turisták zöme kedden, vagy pénteken óhajtaná felfedezni e tájat. Külön kérésre beutazható a fővonalból a Búsvári-halastó után kiágazó 2 km-es Soponyai szárnyvonal is. A különleges természeti szépségekben bővelkedő vonalszakasz az erdőgazdaság féltett kincse, ezért a természet megóvása érdekében nem szívesen engedik be ide a látogatókat.

A kisvasút fővonala is változatos tájon halad. A mesztegnyői MÁV állomás melletti fatelepről induló kisvonat hamarosan betér az erdőbe. A tisztásokkal tarkított erdei szakaszokat követően halastavak mentén húzódik a vasút. Felsőkak felé vonatozva előbb a Búsvári-halastavat mellőzzük el jobbról, majd közel negyed óra múlva a Hajmás-lapi-halastavat kettészelő töltésen haladunk át. A Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet tavakkal és patakokkal tagolt vidékén gyertyános tölgyesek, égerligetek és szigetszerű bükkösök váltják egymást. A halastavak környékén több madárfaj, a kormorán, a fekete gólya és számtalan ragadozó madár fészkel. Különösen érdekes az itt honos saspáfrány, melyhez egy régmúltban gyökerező néphiedelem is kötődik. Szárának metszetére tekintve a Habsburg birodalmat szimbolizáló sas látható, melyet a legenda szerint Rákóczi zár vissza, hogy ne nyomorgassa a magyar népet. A hiedelem szerint, „ahol saspáfrány van, ott magyar is van.”



Zsuzsi, az erdei kisvasút
Kisvasúti Nap Debrecenben

Hazánk második legnagyobb városában két keskeny nyomtávú vasút is található. Ezúttal a nagyobbik, a „Zsuzsi” szombati Kisvasúti Napjára hívjuk meg olvasóinkat. Legöregebb kisvasutunk hányatott sorsa ellenére még ma is üzemel.

Az 1880-as évek Debrecen városa számára is hatalmas fejlődést hoztak, sorra épültek a polgári lakások, közintézmények. Az építkezésekhez szükséges fát egyre távolabbról hordták a városba, így felmerült egy a Guth község melletti erdőségekhez építendő vasútvonal terve. A pályázatot Kopt Dávid és Steinberger Gyula vállalkozók nyerték, akik az építés mellett a majdani üzemeltetést is vállalták jutalék fejében. Az engedélyezéstől számított alig négy hónap alatt elkészült az első 21 km-es szakasz, amelyen 1882. július 16-án megindult a forgalom. Első gőzmozdonyáról a vasutat hamarosan „Zsuzsi” néven kezdték emlegetni a debreceni polgárok.
A személyforgalom csak 1925-ben indult meg a vonalon, így ekkortól a tanyavilág népessége is szívébe zárta a naponta végigpöfékelő Zsuzsit. Innentől nem volt gond feljárni a debreceni piacra, vásárokra és a vidék bekapcsolódott az ország gazdasági vérkeringésébe. A növekvő gazdasági és társadalmi igények és a távolabbi feltáratlan erdők miatt egyre hosszabb lett a vasútvonal. 1950-ben a sínpálya már 48 km-en kanyargott, végpontja Nyírbéltek község volt. A vasút további különlegessége volt, hogy az országban egyedülállóan 950 mm-es nyomtávot alkalmaztak és a talpfákra ún. kutyafejű síneket erősítettek. A nyírség sík vidéke nem igényelt bonyolult alépítményt, ezért a vágányokat egyszerűen a homoktalajra fektették le, így olcsón és gyorsan megépítve a vonalat.
A kisvasutat 1961-től kezdődően – ami ekkor már a MÁV kezelésében volt –szabványosították. A pályát átépítették 760 mm-es nyomtávolságúra, valamint korszerű mozdonyokat és kocsikat szereztek be. A közúti forgalom egyre nagyobb konkurenciát jelentett a Zsuzsinak, de folyamatosan növekvő szállítási teljesítményével továbbra is alátámasztotta szükségességét. Éppen ezért fogadták az emberek értetlenül a kormány közlekedéspolitikai koncepcióját, amely felszámolásra jelölte ki a kisvasutat. Debrecen város pedig egy felüljáró építésére hivatkozva kérte a vonal felszámolását 1976-ban. Ekkor alakították át úttörővasúttá a Debrecen – Hármashegyalja közötti 16 kilométeres szakaszt, míg a többi részt felszedték. Utasforgalmilag sem volt szerencsés a döntés, mert csak pár kilométer hiányzik ahhoz, hogy a vonal Nyírmártonfalvát elérje, valamint számos más település és a tanyavilág színvonalas közlekedés nélkül maradt.
A Zsuzsit évekig a Debreceni Közlekedési Vállalat (DKV) üzemeltette, miközben a gyermekek lassan kikoptak, mert nem épült ki olyan közösség, mint Budapesten. Sajnos a DKV-nak és a városnak is csak konc volt a vasút, így a rendszerváltás után már a felszámolásról is döntés született. A lelkes debreceniek közbelépésre azonban szerencsére nem így történt, így az akkor létrehozott kht. üzemelteti a vasutat. A kisvasút fejlesztésére többféle terv született. Ezek közül a megvalósításhoz leginkább a Nyírmártonfalván át Nyíracsádig történő meghosszabbítás – jobban mondva visszaépítés – áll a legközelebb, amivel növelhető lenne az utasforgalom. Sajnos azonban a napi üzemeltetési gondokkal küzdő kht-nak nem könnyű erre előteremteni a szükséges összeget.
A meglévő vonal is sok látnivalót kínál az idelátogatóknak. A kisvonatból megcsodálható a nyírségi erdőspusztákkal tagolt táj szépsége. Hármashegyalján erdei iskola, tanösvény és sportolásra alkalmas terep várja a kirándulókat. A végállomás melletti tisztáson elkölthetjük a hátizsákban hozott elemózsiát, de igénybe vehetjük a kiépített büfé szolgáltatásait is. A Kisvasúti Napon vetélkedőkkel, tombolával és folklórbemutatóval várják a látogatókat Hármashegyalján, de ki lehet majd próbálni a hajtányozást és még a mozdonyvezetést is. Érdemes tehát útra kelni, akár még az ország távolabbi pontjairól is, mert Debrecen és környéke sok nevezetességet tartogat számunkra.

Eredeti cikk az MNO oldalain

Az oldalon szereplő bármely fénykép, vagy írás esetleges további felhasználásának
csak előzetes hozzájárulásommal tudnék örülni!