Az oldalra felkerült:
2005. május 29-én
A bugaci puszta vicinálisa
A MÁV kecskeméti kisvasútja
2004. augusztus 6. 8:56


Jakóts Ádám
Augusztus 7-én rendezik meg a hagyományos „bugaci pöfögést” a Kecskeméti Kisvasúton. A „Bugaci Kispöfögő barátai” ezúttal ismét tehetnek egy feledhetetlen utazást Bugac felső állomásig a 490 053 psz-ú gőzmozdony vontatta nosztalgiavonattal.

A Bugaci Kispöfögő indulásra készen Kecskemét állomáson
A kisvasút története 1917-ben, a mai Bugac felső állomás és az alsómonostori téglaégető közti 15 kilométeres vonal megépítésével kezdődött. 1928-ban csatlakozott ehhez Bugac felsőnél a Kecskeméti Gazdasági Vasút Kecskemét – Kiskunmajsa közti 53 kilométeres vonala, mely a mai napig a kisvasút fővonalát képezi. Az így kiépült hálózaton a kisvonatok a mezőgazdasági termények mellett fát, építőanyagot szállítottak az átrakóállomásokra, illetve nélkülözhetetlen közlekedési eszközt jelentettek a kiterjedt tanyavilág lakói számára.

Bugac felső állomás Kisvasúti Napon
A vonal az első megrázkódtatást a ’30-as évek gazdasági világválsága idején élte meg, amikor kis híján fel is számolták. Megmentésére már ekkor a turizmust hívták segítőül, Kecskemét városa idegenforgalmi iroda alapításával és komoly kampánnyal mozdította elő, hogy minél többen keressék fel a bugaci puszta szépségeit. Több híresség is eljutott így Bugacra, mint Tagore hindu költő, vagy Gusztáv Adolf svéd király, de a magyar Móricz Zsigmond is ellátogatott ide. Ő nevezte el a kisvasutat Bugaci Kispöfögőnek, így később ez alapján keresztelték el e névre a jelenleg is itt üzemelő kis gőzmozdonyt.

Különvonat az M5-ös felüljárónál Kisvasúti Napon
A másik, Kiskőrös felé tartó 46 kilométeres vonal építésének gondolata már a második világháború előtt is felmerült, de megvalósítására csak 1948-ban került sor. A vonalhálózatot 1949-ben államosították, ekkortól fogva a MÁV üzemelteti. Az 1968-as közlekedéspolitikai koncepció vasútmegszüntetési lázát a nyírvidéki és balatonfenyvesi vonalak mellett a MÁV kezében csak ez a kisvasút vészelte át.

Bugac felső télvíz idején
Felszámolása azonban ma is rémképként lebeg a kisvonatot most is használók és az érte aggódók szeme előtt. A napi 3 pár vonat 1-2 kocsival, 20-30 utassal zötykölődik végig a félszász kilométeres vonalakon két és fél órányi menetidővel. A teherforgalom már régen megszűnt, de a használaton kívüli kis tehervagonok több állomáson is ott rozsdásodnak, várva sorsuk jobbra fordulását. A vonalon kezdetben gőzmozdonyok, illetve dízel motorkocsik dolgoztak, majd a ’60-as évek elején megjelentek a ma is használatos Mk48-as mozdonyok és az – akkoron korszerű – személykocsik. A nosztalgiaüzem beindítását 1984-ben határozták el, ekkor állomásították át Kecskemétre a szobi gazdasági vasútról a 490 053 psz-ú gőzmozdonyt, amivel jeles alkalmakkor, vagy külön megrendelésre nosztalgiavonatokat közlekedtetnek a pusztákon kanyargó vonalakon.

Az esti vonat Bugacon
A pusztai kisvasútnak igazi varázsa van. Az átlagember azt gondolná, hogy ritka unalmas dolog órákon keresztül zötykölődni a fapados, kályhafűtéses kocsikban az asztallap simaságú pusztán, de aki egyszer kipróbálja, rá kell jönnie, hogy ez nem igaz! A kisvasút tanyák, kisebb falvak között kanyarog, itt-ott felvesz néhány utast a „semmiben lévő” megállókban. Az út során számos vadat is lehet látni, őzek, nyulak szökellnek fel a vonat zajára. Vasúti szempontból is több különlegességet tartogat e kisvasút. A mai Magyarországon ez az egyetlen olyan keskeny nyomközű vasúthálózat, mely magán viseli a normál mellékvonalak minden jegyét. Jellegzetes, e tájhoz illeszkedő állomásépületek, rakodóvágányok, raktárépületek és kisebb fűtőházak találhatók a vonalon és végpontjain. Törökfái, Jakabszállás, Bugac, Bugac felső, vagy Kiskunmajsa állomásépületei akár még műemléki védettségre is érdemesek volnának, ezzel szemben közülük több már elindult az enyészet útján, vagy magánkézbe kerülve nagymértékben átalakítják őket.

Pusztuló fűtőház a kiskunmajsai állomáson
A kisvasút minden bizonnyal nem felel meg a XXI. század közlekedési elvárásainak, de a környékén elterülő – egyre zsugorodó – tanyavilág lakói számára az egyetlen közlekedési eszközt jelenti. Mindemellett nem hanyagolható el közlekedéstörténeti jelentősége sem, így nagy hiba volna pusztulni hagyni vasúti múltunk eme értékét. A szombati Kisvasúti Napon a Kecskemétre látogatók ismét egy hangulatos, mozdonyfüstös vonatozáson vehetnek részt, remélhetőleg nem is utoljára!

Eredeti cikk az MNO oldalain

Az oldalon szereplő bármely fénykép, vagy írás esetleges további felhasználásának
csak előzetes hozzájárulásommal tudnék örülni!