Az oldalra felkerült:
2005. május 29-én
Kisvonattal az iskolába
Hazánk egyetlen jelentős hivatásforgalmú kisvasútja
2004. szeptember 4. 14:23


Jakóts Ádám
A nyírvidéki hazánk legnagyobb forgalmú kisvasútja. 66 kilométeres vonalán, évente mintegy félmillió utast szállít, akik iskolába, munkába, piacra utaznak a hatvanas évek hangulatát idéző szerelvényeken. A különbség csak az, hogy eme járművek akkor még üzembiztosak és jó állapotúak is voltak.


A Nyíregyházavidéki Kisvasút építésének gondolata már az 1880-as években felmerült, de első vonala csak 1905-ben nyílt meg Nyíregyháza – Dombrád között. Ezt követte a 15 kilométeres balsai szárny, melyet 1911-ben adtak át a forgalomnak. A kisvasút feladata kezdetektől fogva a mezőgazdasági termények, fa és építőanyag fuvarozása és a személyszállítás volt. A Sóstógyógyfürdőig hajdanán Nyíregyháza belvárosán át vezető szakaszt villamosították, hogy a Tisza felé tartó gőzvontatású vonatok mellett városi villamosok is közlekedhessenek rajta.


A vasút forgalma 1913-14-ig folyamatosan növekedett, ám a háború elvesztése okán ez érezhetően visszaesett. Jelentős fellendülést hozott 1930-ban a balsai közúti-vasúti Tisza-híd átadása, ami összeköttetést jelentett a Bodrogközi Gazdasági Vasút hálózatával. Az így létrejött, 180 kilométert meghaladó vonalakon gyorsmotorkocsik közlekedtek, közvetlen járattal Nyíregyháza és Sátoraljaújhely között. Itt érték el a magyar kisvasutak mai napig fennálló sebességrekordját is. A Szabolcs, Zemplén és Tisza nevű motorkocsik menetrend szerint 60 km/h-s sebességgel közlekedtek, melyre azóta sem akadt példa. A második világháború azonban itt is „éreztette hatását”. A járműveket Németországba menekítették, ahonnan csak több évi kalandozás után tértek vissza, illetve a visszavonuló csapatok valamennyi hidat és átereszt felrobbantottak, így megsemmisült az alig 14 éves balsai híd is, melyet azóta sem építettek újjá. A megmaradt két hídfő és ártéri nyílás még ma is emlékeztet a háború okozta veszteségekre. 1945 után hasonló menetrend következett itt is, mint az ország többi kisvasútján: újjáépítés, államosítás. A két kisvasutat összekötő hidat ekkortól fogva egy komp pótolta, mely 1980-ig, a jobb parti hálózat felszámolásáig szállította az átszálló utasokat.


Az ötvenes-hatvanas években jelentős fejlesztések történtek a vonalon. Felújították, korszerűsítették a vasúti pályát, új járműveket szereztek be, melyek a mai járműparkot is képezik. A belvárosi szakasz 1969-ben szűnt meg, a kisvonat azóta elkerüli azt. Nyíregyházán azonban nem felejtették el az egykori – egyetlen MÁV kezelésű – villamost. A helyiek nosztalgiával emlékeznek a kicsiny járművekre, így a lelkes lokálpatrióták és vasútbarátok körében komoly a törekvés valamilyen formában történő újjáélesztésére. Ennek keretében tavaly a Hősök terén, a régi nyomvonalon kiállították az egyik megmaradt kocsit, de sokféle elképzelés körvonalazódik egy működőképes nosztalgiajármű üzembe helyezése körül is. Sóstógyógyfürdő fejlődése – az élményfürdő és a szállodaként újjászülető sóstói állomásépület – külön lendületet is ad eme elképzeléseknek, melyek között gőzmozdony beszerzése és nosztalgiavonatok közlekedtetése is szerepel. A kisvasút fő feladata manapság a hivatásforgalom kielégítése, de a turizmus részéről sem érdektelen e környék. A dombrádi és balsai Tisza-partra igyekvő turisták kedvéért pár éve két nyitott kocsit építettek, melyek a nyári idényben közlekednek.


A felújított szép állomások és elképzelések árnyékában azonban súlyos mindennapi gondokkal küzd a kisvasút. Járművei siralmas állapotban vannak, a hatvanas évek technikáját képviselő mozdonyok és kocsik üzemkészsége minimális, így mindennapos eseménynek számítanak a késések és vonatkimaradások, illetve sokszor azért kell pótlóbuszra szállniuk az utasoknak, mert a 7-ből nincs elegendő – mindössze 3 db – üzemképes mozdony a vonalon. A jövő nem sok jót ígér. Sajnos a MÁV – még nagyvasúti mellékvonalainál is inkább –mostohagyermekeként kezeli a kisvasutat, így felújításra és karbantartásra igen kevés pénz jut. Új járművek beszerzése, vagy legalább a meglevők alapos felújítása így szinte csak álomnak tűnik, holott a több falut, kisebb várost Nyíregyházához kötő kisvasút nélkülözhetetlen közlekedési eszköz az ott élők számára. Gyors és hatékony segítség nélkül az „egyik napról a másikra élő” kisvasút sorsa igencsak kétséges.


A Kisvasút Napját hagyományosan minden év szeptemberének második szombatján, így idén 11-én rendezik meg. A program eddig még sosem okozott csalódást. Minden évre jutott egy-egy felújított állomásépület, kisvasúti kiállítás átadása, melyek szép példái a helyi önkormányzatok és a vasút együttműködésének. A lelkes szervezők pogácsával, ízletes borokkal és pálinkával várják a vendégeket, de mazsorettek, vagy néptáncosok fellépése is gyakran részei a programnak. Idén a fő attrakció az új sóstói állomás átadása lesz, ami után megtekinthető a múzeumfalu, de lesz fotókiállítás és Baross-emléktábla avatás is. A részletes program megtekinthető Hajtó Bálint oldalán .

Eredeti cikk az MNO oldalain

Az oldalon szereplő bármely fénykép, vagy írás esetleges további felhasználásának
csak előzetes hozzájárulásommal tudnék örülni!