Kisvasutas körökben gyakran hallani az egykori bodrogközi és hegyközi kisvasútról, melyet 1980-ban több más társával együtt „sodort” el az 1968-as Közlekedéspolitikai Koncepció vasút-megszüntetési áramlata. Az utolsó üzemnapon sok ezer ember siratta a kisvonatot, Sátoraljaújhely utcáin gyertyák gyúltak az ablakokban a fájdalmas kürtszóval elhaladó utolsó menet
emlékére. A széleskörű tiltakozás ellenére erőszakosan felszámolt vonal a térség fejlődésének visszaesését hozta, de az újjáélesztésére született tervek mindezidáig nem valósultak meg.
Tavaly nyáron az egykori vonal Sárospatak – Kenézlő közti 20 km-es szakaszát jártuk be kerékpárral. A kisvasút nyomába eredtünk, melyet a turistatérkép is jelöl „Régi vasút” felirattal. A városból a Bodrogolaszi felé vezető mellékúton kerekeztünk ki, majd egy sertéstelepet balról elhagyva egy „bukkanóhoz” értünk, melyet jobbra és balra földút követ. Ez az egykori kisvasúti töltés, melyen balra elindulva hamarosan elértük a Bodrogot és a rajta átívelő vasúti hidat. Hazánk talán leglátványosabb kisvasúti hídja a megszüntetés után is megmaradt, igaz, már rendeltetés nélkül. Az eredeti fajárdák épek, középen még a talpfák is megvannak. Ezeket pallókkal leburkolva akár meg is nyithatnák a hidat a gyalogos-kerékpáros forgalomnak, bizonyára a helyieknek szükségük is lenne rá.
A hídon áthaladva egy ártéri erdővel övezett holtág elhagyása után a vasút Viss község felé vette az irányt. Helyét ma az egykori pályából származó zúzottkövekkel borított út és a mellette haladó légvezeték oszlopai jelzik. Könnyen felismerhető a kisvasút – építése idején Királyhelmecig, majd a trianoni határok következtében – Zemplénagárdig vezető szárnyvonalának elágazási helye is.
A végeláthatatlan mezőn kisebb erdőket és csatornákat keresztezve, legelők és szántóföldek között kerekezünk tovább. A kis vízfolyások szépséges vízi világa, valamint a partjukon legelésző birkanyájak, tehéncsordák teszik emlékezetessé e tájat. A csatornák fölött még épen állnak a kisvasút eredeti betonhídjai és átereszei is.
Viss házait elhagyva rövidesen rátérhetünk a Kenézlőre vezető műútra. A kisvasút vonala a faluban már nehezebben követhető, mígnem egy útkanyarulatban kilátszanak a megkopott aszfalt alól a hajdani vasúti átjáró sínjei. Az út túloldalán egy telken belül folytatódik a nyomvonal, így kénytelenek voltunk
a Tisza gátján továbbkerekezni a part menti üdülőtelepig. A hétvégi házak között még ma is áll az 1944-ben lebombázott kisvasúti híd hídfője. A balsai oldalon az egykori hídfő mellett viszonylag épen áll még két nyílása az ártéri hídnak, e mellett fut le a Tisza partjára a még ma is üzemelő Nyírvidéki Kisvasút vonala. A híd lebombázása után komp biztosította az összeköttetést a nyírségi és a bodrogközi kisvasutak utasainak egészen ez utóbbi megszüntetéséig.
A balsai oldalra átkelve kiderült, hogy a part menti halászcsárda is bezárt már, az egykori drótköteles komp pedig néhány éve állítólag a part közelében elsüllyedt. Túránk innen már kisvonattal folytatódott Nyíregyházáig. A lehangoló állapotok sajnos igazak a nyírségi kisvasútra is. A kocsik és mozdonyok rettenetes állapotban vannak, szemben a szépen felújított állomásépületekkel. A lepusztultság azonban nem csak anyagi okokra vezethető vissza, hanem sajnos a vandalizmusra is.
