|
|
 |
 |
|
 |
|
Az oldalra felkerült: 2005. május 29-én |
|
 |
|
|
|
|
A bugaci puszta vicinálisa A MÁV kecskeméti kisvasútja 2004. augusztus 6. 8:56
Jakóts Ádám
Augusztus 7-én rendezik meg a
hagyományos „bugaci pöfögést” a Kecskeméti Kisvasúton. A „Bugaci Kispöfögő
barátai” ezúttal ismét tehetnek egy feledhetetlen utazást Bugac felső
állomásig a 490 053 psz-ú gőzmozdony vontatta
nosztalgiavonattal.
 |
A Bugaci Kispöfögő indulásra készen Kecskemét állomáson |
A kisvasút
története 1917-ben, a mai Bugac felső állomás és az alsómonostori
téglaégető közti 15 kilométeres vonal megépítésével kezdődött.
1928-ban csatlakozott ehhez Bugac felsőnél a Kecskeméti Gazdasági
Vasút Kecskemét – Kiskunmajsa közti 53 kilométeres vonala, mely a
mai napig a kisvasút fővonalát képezi. Az így kiépült hálózaton a
kisvonatok a mezőgazdasági termények mellett fát, építőanyagot
szállítottak az átrakóállomásokra, illetve nélkülözhetetlen
közlekedési eszközt jelentettek a kiterjedt tanyavilág lakói
számára.
 |
Bugac felső állomás Kisvasúti Napon |
A vonal az első
megrázkódtatást a ’30-as évek gazdasági világválsága idején élte
meg, amikor kis híján fel is számolták. Megmentésére már ekkor a
turizmust hívták segítőül, Kecskemét városa idegenforgalmi iroda
alapításával és komoly kampánnyal mozdította elő, hogy minél többen
keressék fel a bugaci puszta szépségeit. Több híresség is eljutott
így Bugacra, mint Tagore hindu költő, vagy Gusztáv Adolf svéd
király, de a magyar Móricz Zsigmond is ellátogatott ide. Ő nevezte
el a kisvasutat Bugaci Kispöfögőnek, így később ez alapján
keresztelték el e névre a jelenleg is itt üzemelő kis
gőzmozdonyt.
 |
Különvonat az M5-ös felüljárónál Kisvasúti Napon |
A
másik, Kiskőrös felé tartó 46 kilométeres vonal építésének gondolata
már a második világháború előtt is felmerült, de megvalósítására
csak 1948-ban került sor. A vonalhálózatot 1949-ben államosították,
ekkortól fogva a MÁV üzemelteti. Az 1968-as közlekedéspolitikai
koncepció vasútmegszüntetési lázát a nyírvidéki és balatonfenyvesi
vonalak mellett a MÁV kezében csak ez a kisvasút vészelte
át.
 |
Bugac felső télvíz idején |
Felszámolása azonban ma is rémképként lebeg a kisvonatot
most is használók és az érte aggódók szeme előtt. A napi 3 pár vonat
1-2 kocsival, 20-30 utassal zötykölődik végig a félszász kilométeres
vonalakon két és fél órányi menetidővel. A teherforgalom már régen
megszűnt, de a használaton kívüli kis tehervagonok több állomáson is
ott rozsdásodnak, várva sorsuk jobbra fordulását. A vonalon
kezdetben gőzmozdonyok, illetve dízel motorkocsik dolgoztak, majd a
’60-as évek elején megjelentek a ma is használatos Mk48-as mozdonyok
és az – akkoron korszerű – személykocsik. A nosztalgiaüzem
beindítását 1984-ben határozták el, ekkor állomásították át
Kecskemétre a szobi gazdasági vasútról a 490 053 psz-ú gőzmozdonyt,
amivel jeles alkalmakkor, vagy külön megrendelésre
nosztalgiavonatokat közlekedtetnek a pusztákon kanyargó
vonalakon.
 |
Az esti vonat Bugacon |
A pusztai kisvasútnak igazi varázsa van. Az átlagember azt
gondolná, hogy ritka unalmas dolog órákon keresztül zötykölődni a
fapados, kályhafűtéses kocsikban az asztallap simaságú pusztán, de
aki egyszer kipróbálja, rá kell jönnie, hogy ez nem igaz! A kisvasút
tanyák, kisebb falvak között kanyarog, itt-ott felvesz néhány utast
a „semmiben lévő” megállókban. Az út során számos vadat is lehet
látni, őzek, nyulak szökellnek fel a vonat zajára. Vasúti
szempontból is több különlegességet tartogat e kisvasút. A mai
Magyarországon ez az egyetlen olyan keskeny nyomközű vasúthálózat,
mely magán viseli a normál mellékvonalak minden jegyét. Jellegzetes,
e tájhoz illeszkedő állomásépületek, rakodóvágányok, raktárépületek
és kisebb fűtőházak találhatók a vonalon és végpontjain. Törökfái,
Jakabszállás, Bugac, Bugac felső, vagy Kiskunmajsa állomásépületei
akár még műemléki védettségre is érdemesek volnának, ezzel szemben
közülük több már elindult az enyészet útján, vagy magánkézbe kerülve
nagymértékben átalakítják őket.
 |
Pusztuló fűtőház a kiskunmajsai állomáson |
A kisvasút minden
bizonnyal nem felel meg a XXI. század közlekedési elvárásainak, de a
környékén elterülő – egyre zsugorodó – tanyavilág lakói számára az
egyetlen közlekedési eszközt jelenti. Mindemellett nem hanyagolható
el közlekedéstörténeti jelentősége sem, így nagy hiba volna
pusztulni hagyni vasúti múltunk eme értékét. A szombati Kisvasúti Napon a Kecskemétre látogatók ismét egy
hangulatos, mozdonyfüstös vonatozáson vehetnek részt, remélhetőleg
nem is utoljára!
Eredeti cikk az MNO oldalain
|
|
|