A nyírvidéki hazánk legnagyobb forgalmú kisvasútja. 66 kilométeres vonalán, évente mintegy félmillió utast szállít, akik iskolába, munkába, piacra utaznak a hatvanas évek hangulatát idéző szerelvényeken. A különbség csak az, hogy eme járművek akkor még üzembiztosak és jó állapotúak is voltak.
A
Nyíregyházavidéki Kisvasút építésének gondolata már az 1880-as
években felmerült, de első vonala csak 1905-ben nyílt meg
Nyíregyháza – Dombrád között. Ezt követte a 15 kilométeres balsai
szárny, melyet 1911-ben adtak át a forgalomnak. A kisvasút feladata
kezdetektől fogva a mezőgazdasági termények, fa és építőanyag
fuvarozása és a személyszállítás volt. A Sóstógyógyfürdőig hajdanán
Nyíregyháza belvárosán át vezető szakaszt villamosították, hogy a
Tisza felé tartó gőzvontatású vonatok mellett városi villamosok is
közlekedhessenek rajta.
A vasút
forgalma 1913-14-ig folyamatosan növekedett, ám a háború elvesztése
okán ez érezhetően visszaesett. Jelentős fellendülést hozott
1930-ban a balsai közúti-vasúti Tisza-híd átadása, ami
összeköttetést jelentett a Bodrogközi Gazdasági Vasút hálózatával.
Az így létrejött, 180 kilométert meghaladó vonalakon
gyorsmotorkocsik közlekedtek, közvetlen járattal Nyíregyháza és
Sátoraljaújhely között. Itt érték el a magyar kisvasutak mai napig
fennálló sebességrekordját is. A Szabolcs, Zemplén és Tisza nevű
motorkocsik menetrend szerint 60 km/h-s sebességgel közlekedtek,
melyre azóta sem akadt példa. A második világháború azonban itt is
„éreztette hatását”. A járműveket Németországba menekítették,
ahonnan csak több évi kalandozás után tértek vissza, illetve a
visszavonuló csapatok valamennyi hidat és átereszt felrobbantottak,
így megsemmisült az alig 14 éves balsai híd is, melyet azóta sem
építettek újjá. A megmaradt két hídfő és ártéri nyílás még ma is
emlékeztet a háború okozta veszteségekre. 1945 után hasonló
menetrend következett itt is, mint az ország többi kisvasútján:
újjáépítés, államosítás. A két kisvasutat összekötő hidat ekkortól
fogva egy komp pótolta, mely 1980-ig, a jobb parti hálózat
felszámolásáig szállította az átszálló utasokat.
Az
ötvenes-hatvanas években jelentős fejlesztések történtek a vonalon.
Felújították, korszerűsítették a vasúti pályát, új járműveket
szereztek be, melyek a mai járműparkot is képezik. A belvárosi
szakasz 1969-ben szűnt meg, a kisvonat azóta elkerüli azt.
Nyíregyházán azonban nem felejtették el az egykori – egyetlen MÁV
kezelésű – villamost. A helyiek nosztalgiával emlékeznek a kicsiny
járművekre, így a lelkes lokálpatrióták és vasútbarátok körében
komoly a törekvés valamilyen formában történő újjáélesztésére. Ennek
keretében tavaly a Hősök terén, a régi nyomvonalon kiállították az
egyik megmaradt kocsit, de sokféle elképzelés körvonalazódik egy
működőképes nosztalgiajármű üzembe helyezése körül is.
Sóstógyógyfürdő fejlődése – az élményfürdő és a szállodaként
újjászülető sóstói állomásépület – külön lendületet is ad eme
elképzeléseknek, melyek között gőzmozdony beszerzése és
nosztalgiavonatok közlekedtetése is szerepel. A kisvasút fő feladata
manapság a hivatásforgalom kielégítése, de a turizmus részéről sem
érdektelen e környék. A dombrádi és balsai Tisza-partra igyekvő
turisták kedvéért pár éve két nyitott kocsit építettek, melyek a
nyári idényben közlekednek.
A felújított
szép állomások és elképzelések árnyékában azonban súlyos mindennapi
gondokkal küzd a kisvasút. Járművei siralmas állapotban vannak, a
hatvanas évek technikáját képviselő mozdonyok és kocsik üzemkészsége
minimális, így mindennapos eseménynek számítanak a késések és
vonatkimaradások, illetve sokszor azért kell pótlóbuszra szállniuk
az utasoknak, mert a 7-ből nincs elegendő – mindössze 3 db –
üzemképes mozdony a vonalon. A jövő nem sok jót ígér. Sajnos a MÁV –
még nagyvasúti mellékvonalainál is inkább –mostohagyermekeként
kezeli a kisvasutat, így felújításra és karbantartásra igen kevés
pénz jut. Új járművek beszerzése, vagy legalább a meglevők alapos
felújítása így szinte csak álomnak tűnik, holott a több falut,
kisebb várost Nyíregyházához kötő kisvasút nélkülözhetetlen
közlekedési eszköz az ott élők számára. Gyors és hatékony segítség
nélkül az „egyik napról a másikra élő” kisvasút sorsa igencsak
kétséges.
A
Kisvasút Napját hagyományosan minden év szeptemberének második
szombatján, így idén 11-én rendezik meg. A program eddig még sosem
okozott csalódást. Minden évre jutott egy-egy felújított
állomásépület, kisvasúti kiállítás átadása, melyek szép példái a
helyi önkormányzatok és a vasút együttműködésének. A lelkes
szervezők pogácsával, ízletes borokkal és pálinkával várják a
vendégeket, de mazsorettek, vagy néptáncosok fellépése is gyakran
részei a programnak. Idén a fő attrakció az új sóstói állomás
átadása lesz, ami után megtekinthető a múzeumfalu, de lesz
fotókiállítás és Baross-emléktábla avatás is. A részletes program
megtekinthető Hajtó Bálint oldalán
.
