Április 23-án tartották a Mesztegnyői Állami Erdei Vasút idei kisvasúti napját. A rendezvényre – a 37-es vonal „utasbarát” menetrendjének is köszönhetően – akár kerékpárral is érdemes volt eljutni.
A mesztegnyői fatelepen és kisvasúti állomáson egy tekintélyes tehervonat várakozott, élén egy C-50-es mozdonnyal. Bár a nyolckocsis, fával rakott szerelvény nem indult el, így is a nap üde színfoltja volt. Kisvártatva megérkezett a személyvonat is Felsőkak felől, mely körüljárás után nem sokkal indult is vissza. Mivel az első vonatot, amivel a résztvevők zöme – mintegy 80 fő – kiutazott Kak végállomásra
már nem értük el, maradt a második menet, amin már igencsak kevesen utaztak. Az ötkocsis vonaton bőven jutott hely a kerékpárnak is. A háromnegyed órányi út igazán élvezetes, hiszen a kisvonat erdők, mezők és tavak közt kanyarogva jut ki a végállomásra, ahol – laikus szemmel nézve – ugyan nem sok látnivaló akad, de a táj szépsége kitűnő környezetet kínál a vonat fényképezéséhez. Rövid tartózkodás után a C-50-es és öt kocsija ismét visszaindult Mesztegnyő felé. A hosszú, egyenes szakaszon percekig tartott, míg eltűnt szemünk elől a vonat képe. Az első kanyarban azonban váratlan esemény történt, mint arról telefonon hamarosan értesülhettünk is: kisiklott a vonat. A „tapasztaltabb” mesztegnyői látogatók szerint átok ül a kisvasúton. Tavaly a mozdonyok meghibásodása vetett véget a kisvasúti napnak, most meg siklás... Mivel a hiba nem volt gyorsan orvosolható, ezért a Felsőkakon rekedteket „vonatpótló terepjáró” szállította a siklás helyszínéig, ahonnan az időközben Mesztegnyőről kihozott pft-s személykocsin utazhattak be a faluig.
A végállomástól 3-4 kilométerre, egy jobbos ívben történt a baleset. A vonat első és második kocsija siklott ki, három forgóvázzal. Mint utólag kiderült, elsőként a második kocsi első forgóváza lépett ki, majd az előtte lévő hátsó forgóváza, míg ezek összeakadása után a második kocsi hátsó forgóváza is. A hiba okozója pályahiba volt, a külső ív túlemelésének hiánya. A helyzetet a két forgóváz összeakadása tette bonyolulttá, ill. a pálya is megrongálódott. A siklott kocsik visszahelyezésére április 23-án került sor. A kár szerencsére nem túl jelentős, de a vonatok az eset után a pálya átvizsgálása és a hibák kijavítása miatt néhány hétig nem közlekedtek. A kisvasút nap ezután persze már nem a tervek szerint alakult, de a társaság a kellemetlenség helyett szemmel láthatóan inkább egy újabb élménnyel gazdagadott, ami felejthetetlenné tette az eseményt.
A mesztegnyői kisvasút idén ünnepli fennállásának 80. évét. Első vonalát 1925-ben fektették le a környéket birtokló Hunyady grófok – az erdők feltárására és a halastavak kiszolgálására. Ekkoriban gőzmozdonyok közlekedtek a kisvasúton, ám a második világháború pusztításai után huzamosabb ideig csak lovak jutottak a vonalra. A mai végállomásig – Felsőkakig – 1960-ban épült ki a vonal és ekkor indult meg a dízelvontatás is. Akkoriban még számtalan, azóta már elnéptelenedett falu lakójának jelentette a fő közlekedési lehetőséget. A 9 kilométeres fővonalból a Búsvári-halastó töltése után ágazik ki dél felé a soponyai szárnyvonal, mely 2 kilométeres hosszon ma is járható. A teherforgalom a nyolcvanas évektől fokozatosan csökken, de időnként – mint arról a kisvasúti napon meg is bizonyosodhattunk – még közlekednek tehervonatok, melyek főként a szárnyvonal mellőli erdőkben kitermelt fát szállítják a mesztegnyői fűrésztelepre és átrakóállomásra.
