Utazásunk Erdélyben
1. nap – július 2. szombat

Budapest > Makó > Temesvár > Resicabánya > Karánsebes > Várhely

Sötét fellegek kísértek utunkon az első napon, de szerencsére eső nemigen lett belőle.
Rövid pihenő Makó határában
Temesvár, a volt Opera tér
Millió galambbal, háttérben az ortodox templommal, rossz fények mellett
Az Opera tér szecessziós házainak egyike
Érdemes megfigyelni, hogy még a globalizáció egyik jelképének tekinthető étteremlánc is kitűzött néhány román zászlót...
Temesvár
Brémai eredetű villamos a régi Jenő herceg téri megállóban
Temesvár, a néhai Dóm tér
A régi impozáns palota és a mögött tornyosuló modern épület jól mutatja, hogy „mit tudtak” az egyes korok... :-S
Temesvár, Dóm tér
A Szerb Püspöki Palota épülete
Temesvár, Dóm tér
Nagyon tetszett a teret uraló keramitkocka-burkolat.
Temesvár, Dóm tér
Temesvár, Dóm tér
A római-katolikus székesegyház és az 1738-as pestisjárvány emlékére állított Szentháromság-oszlop
A székesegyház belülről
A Dóm tér látképe a templom kapujából
...na ez az, amitől én talán meg is halnék...
Romániára jellemző kábelerdő a temesvári Szent György téren
Müncheni villamos érkezik a Jenő herceg térre
Figyelemre méltó a korszerű utastájékoztató rendszer, amiről Budapesten még csak álmodunk...
Temesváron – akárcsak az út során érintett többi nagyvárosban – nem időztünk túl sokat, de azért ezt a kiállított resicai gőzöst még lefényképeztem az állomás közelében
Temesvártól dél felé tartottunk tovább, ez a vonat Gátalja község közelében keresztezte utunkat.
Itt még van élet a sorompőrök bakterházaiban...


RESICABÁNYA MOZDONYSKANZENJE

    Az egykoron soknemzetiségű nehézipari település talán legérdekesebb látnivalója a szabadtéri mozdonykiállítás. Resicabánya nehézipara a XVIII. század közepén indult fejlődésnek. A vaskohászatáról és acéliparáról ismert településen a vasúti acélhidak mellett 1871-ben kezdték meg a sínek hengerlését is, melyekből ma is számtalan darabot találhatunk Magyarország és a Kárpát-medence vasúthálózatán. A mozdonygyártás 1872-ben indult meg Resicabányán, illetve ezzel Magyarországon is. Az első elkszült lokomotív a „Resicza” volt, melyet a „Bogsán” és a „Hungária” követett. Az első magyar gőzmozdony ma is megtekinthető a kiállítás főhelyén. Resicán 1961-ig gyártottak gőzmozdonyokat, ennek korszaknak állít emléket az 1972-ben megnyitott, alábbi összeállításban látható mozdonyskanzen.
    A számunkra legérdekesebb gép kétségkívül az 1-es pályaszámú, Resicza nevű lokomotív, amely 1872-ben épült 948 mm-es nyomtávval a Resiczai Vasgyár részére (1. sor, 1-3. kép). A CFU 28-as pályaszámú mozdony MÁV-eredetű, Budapesten 1900-ban gyártott gőzmozdony, eredeti pályaszáma 475,028 volt (5. sor. 3. kép). Magyar szempontból érdekes még az 1917-ben gyártott 704,209 pályaszámú, 700 mm nyomtávolságú gép, ami ugyan nem magyar gyártmány, de az Aninai Erdei Vasút mozdonyaként még volt magyar tulajdonban (3. sor 4. és 4. sor 1. kép).


Resicbányán villamos is közlekedik, igaz, sokfelé elég durva állapotú pályákon...
Úton tovább az Erdélyi-vaskapu felé Karánsebes után
Bisztranagyvölgy faluban találkoztunk egy hazatérő tehéncsordával
Hazafelé, szépen lassan...
Itt ez még mindennapos jelenet, csak nekünk volt különlegesség
Alsóbaucár állomás
A néhai Karánsebes-hátszegi fogaskerekű vasút vonalán ma már csak idáig van forgalom, az is egy magánvasút kezelésében.
A gőzvontatás emlékei Alsóbaucáron
Alighanem ebben a kis fűtőházban „éjszakáztak” a fogaskerekű gőzösök a forgalom beszüntetéséig...
Alsóbaucári hűvös alkonyat...

Az oldalon szereplő bármely fénykép, vagy írás esetleges további felhasználásának
csak előzetes hozzájárulásommal tudnék örülni!