Utazásunk Erdélyben
8. nap – július 9. szombat

Galonya > Marosvécs > Szászrégen > Görgényszentimre > Laposnya > Marosvásárhely > Kerelőszentpál > Torda > Torockó

Galonya
Ízletes reggeli az Auguszta vadászház étkezőjében
Galonya, Auguszta vadászház
Dísz a falon, egy a sok közül. Elfogadnék én is egy ilyet, különösen egy eredetit...
Indulás előtt Galonyán, a házigazdával
Marosvécs, Kemény-kastély
Marosvécs, Kemény-kastély kertje
A Helikon asztal
Marosvécs a két világháború között az erdélyi magyar írók szimbolikussá vált találkozóhelye volt.
Marosvécs, Kemény-kastély kertje
A Kemény család sírhelyei, háttérben Wass Albert síremlékével
Marosvécs, Kemény-kastély kertje
Wass Albert síremléke, az ellopott bronzplakett hűlt helyével...
Valóban... „A kő marad.”
Szászrégentől a Görgény völgyében folytattuk utunkat, a néhai Görgényvölgyi Erdei Vasút nyomán (nem sokat találtunk belőle..)
Görgényszentimre református temploma
Görgényszentimre, református templom
A templom oldalsó bejárata
Kisvasúti emlék a Görgény völgyében, valahol Libánfalva és Laposnya között
Egy kisebb híd, avagy áteresz ellenfalainak maradványai...
Pillantás a másik irányba
A bal oldalon álló épület talán egy állomás felvételi épülete lett volna..?
Görgény völgye, Libánfalva és Laposnya között
Egy ismeretlen rendeltetésű épület maradványai az előbbi képek helyszínétől kicsivel arrébb
Erdei út a Görgényi-havasokban, Laposnyán
Talán éppen itt vezetett egykoron a kisvasút...
A vasútból sajnos semmit nem találtunk, még házakat is alig.
Erdőrészlet Laposnyán
Az egykoron virágzó falu mára elnéptelenedett. Vadászkastélya a Horthy-időkben épült, majd a román kommunista vezetők kedvelt üdülőhelye lett.
Pisztrángtenyészet Laposnyán
Halat sajnos itt sem kaptunk...
A Görgény völgyében visszafelé tartva egyszercsak váratlanul a kisvasút nyomaira bukkantunk, valahol még Libánfalva előtt
Talpfák sora keresztben az úton, a Görgényvölgyi Erdei Vasút egy néhai útátjárójának nyomai
A görgényvölgyi kitérő után következő megállónk a Marosvásárhelyhez közeli Kerelőszentpál egykori Haller-kastélyánál volt.
A kastély egykori bejárata az út felől...
Kerelőszentpál, Haller-kastély
A gyakorlatilag „halálra ítélt” kastély jobbszárnya
Kerelőszentpál, Haller-kastély
Így múlik el a világ dicsősége...
Kerelőszentpál, Haller-kastély
Az 1760-ban épült barokk kastély balszárnya
Kerelőszentpál, Haller-kastély
Romjaiban is fennséges részletek
Kerelőszentpál, Haller-kastély
Ablakok, melyek mögött élet már nincsen
Kerelőszentpál, Haller-kastély
Egy letűnt kor szomorú emlékei
Kerelőszentpál, Haller-kastély
Amit el lehetett vinni, már elvitték
Csak a kő maradt...
Ritka érdeklődőkként nem sokáig maradtunk észrevétlenek, hamar akadt lelkes idegenvezetőnk egy helybéli férfi és fia személyében
Megtudtuk, hogy a kastély virágkorát az 1930-as években élte, amikor még gyönyörű díszkert vette körül az épületet számos csodával. Aztán jött a második világháború, majd a kommunizmus...
A Haller-család tagjait 1949-ben telepítették ki az épületből, utána volt iskola, zöldségraktár, lakás... A teljes pusztulás után évtizedekkel később jelen állapotában kapták vissza jogos tulajdonosai.
..akik azonban aligha tudtak vele mit kezdeni, így a gyulafehérvári római katolikus érsekségnek adományozták.
Ez pedig a közeli magtár épülete
A kerelőszentpáli szomorú látvány után ez a szépséges naplemente már az erdélyi autópályán fogadott, útban Torockóra. „Akkora” forgalom volt, hogy más autót nem is láttunk 10 kilométeren át...

Az oldalon szereplő bármely fénykép, vagy írás esetleges további felhasználásának
csak előzetes hozzájárulásommal tudnék örülni!