Idei utunkon – amíg még nem késő – útba ejtettük a sokat emlegetett Verespatakot. Bánya biztosan lesz. A néhai város számtalan házán látni a kék táblácskát, mely jelzi, hogy az illető épület már a bányavállalkozás tulajdonát képezi. Lehet az műemlék, lakóház, mindegy... Az unitáris és a katolikus templom és környékének megtekintésén túl benéztünk néhány elhagyott lakóházba is, az egyikben régi, még magyar nyelvű könyveket, újságokat találva... Néhai lakója, „Székely Ecaterina” azonban már román nyelven kapta szintén ott heverő leveleit Constanţa-ból, vagy „Cluj Napoca”-ból „Roşia Montană”-ba... A pusztulófélben lévő, de azért piros-sárga-kék trikolórba öltözött település után részben megtekintettük a község bányavasútjának felszíni szakaszát is.